Üdvözletem, mindenkinek!

Hol is kezdjük? Léda tojásai vagy Ádám és Éva? Vagy egyszerűen csak a legelején…

 Hol volt, hol nem volt, hetedhét határon is túl, ahol a sok kurta farkú, és emberes szagú malac túr, élt egy igen mérges gomba, aki napjában háromszor vágta földhöz a kalapját, olyan mérges volt! Most kivételesen megemeli a kalapját, üdvözlésképpen. Igen, én volnék az a mérges gomba, nem összekeverendő a bolond gombával, még kevésbé a hülye gombával, amikből egyre több szaladgál a pusztai ligetben, és a távoli nagy erdőben, ahol éldegélek, és sűrűn megfordulok.

 Miért pont gomba lettem? (pláne mérges… és ha már mérges, akkor miért nem méregzsák?)

A gombák se nem állatok, se nem növények (legalábbis utolsó biológiai órai emlékeim szerint), a két világ között foglal helyet népes családjuk.  Én is hasonlóképp érzek, ide is oda is tartozhatnék, de igazából egyik csoportba se illek bele. „Mert hol ilyen vagyok, hol olyan…” Egyre inkább azt látom, hogy minden erdőlakóban egyre nagyobb a kényszer, hogy tartozzunk valahová. Ez szép, és jó, nincs ezzel semmi baj, természetes dolog.

 Az viszont már sajnálatos, hogy a valahová tartozás érdekében az erdőlakók feladnak, vagy megtagadnak magukból valamit, ami nem illik bele abba a sémába, amit követni szeretnének, míg végül a séma határozza meg őket és nem fordítva.

De ez most nyitóposztnak nekem kicsit túl sűrű, térjünk is át a bemutatkozás másik felére!

Méreg, harag, düh…erős, maró, robbanékony érzelmek, melyek mind jobban jellemzik hétköznapjainkat, ahogy fogy a türelmünk, és csökken az ingerküszöbünk, míg a frusztrációk növekednek. A mérgelődésnek viszont kevés elfogadott színtere létezik, és az indulatokat sem egyszerű levezetni. Márpedig ha a méreg benned marad, beléd is rohad…

Mikor a mérges gomba még csak olvasgatta a blogokat, megdöbbentette az a feszültség, és indulat, ami ilyenkor felszabadul. Lehet ezt szájkaraténak nevezni, de ez akkor is jó dolog. Ahogy felszabadító érzés káromkodni (az érzi csak igazán, aki hosszú-hosszú ideig nem beszélhetett „mocskosan”), sírni (sajnos ma egyenértékű a gyengeséggel, ezért egyre jobban háttérbe szorul), ordítani ( kevés helye van), úgy a neten való szitkozódás, és a nekünk nem tetsző dolgok képzeletbeli elpusztítására tett ráolvasásaink is megnyugtató, feszültség-levezető hatásúak.

Ezért IS indult ez a blog, hogy a mindennapi mérgeket egy virtuális „kalapföldhözvágással” levezessük.

Mivel énblogról van szó, természetesen a mérges gomba a maga mérgeit fogja itt kiadni, persze a káröröm és együttérzés előbb-utóbb elfogy, így nem pusztán mérgekről lesz majd szó! Hanem bármiről, amiről a gomba érdemesnek tart beszámolni, véleményt kifejteni.

Sajnos éppen elég témát tudok már így is, csak győzzem kiadni őket. Mert semmi sem mérgesíti jobban a gombát, mint az emberi hülyeség, és a taplógombák tevékenysége.

Post Scriptum:

A blog még nagyon gyerekcipőben jár, és a gomba sem egy IT zseni, sőt! Ígérem, igyekszem minél előbb kitapasztalni, hogyan is működik a rendszer, és lehetőleg kicsinosítani a lapot.

Ha valami még majd eszembe jut, akkor úgyis leírom!

Jó olvasgatást, és kalap!