Valamikor régen, zsenge spórakoromban volt egy meséskönyv, amiben megkopott emlékezetem szerint ez a szöveg szerepelt. Az alapszituációja talán az volt, hogy három kismacska mindig összeverekedett, de egyikük sem volt „kezdeményező” fél.  Magyarul: „Nem én voltam, ő kezdte!”
(Ha valaki bővebb infót tud a meséről, könyvről, szóljon bátran!)
Valahogy ezt a kérdést érzem jogosnak, hogy ha manapság felmerül a cigánykérdés-rasszistakérdés témakör.
És az a másik sanda gyanúm, ami kijelenthetjük, nem is annyira gyanú, mint az, hogy szándékos maszatolás, és szándékos félrebeszélés zajlik a dolgok mögött.
Egyik nézőpontból áll az a „rasszista” axióma, miszerint minden cigány bűnöző.
Józanul gondolkodó, értelmes ember komolyan ilyet nem gondolhat. Szinte minden fórumon előbb utóbb előjön a gondolat, a történet az ismeretségi körben levő dolgos, rendes cigányról.
A másik oldal axiómája az, hogy az emberek rasszisták és ezért minden eszközzel védeni kell tőlük a cigányokat.
Ezzel csak az a baj, hogy az alap állítása ugyanúgy kirekesztő, és negatívan általánosító, mint a már említett fenti példa. Valamint alapot szolgáltat a már szintén említett maszatolásra, a dolgok elmosására.
Igazából olyasminek látom et, mint Platón idea-tanát.
Egyfelől ugye vannak az ideák, valahol a ködös légben odafent, és vannak azok földi megtestesülései. Mi csak a földi megtestesülést látjuk, de a láthatatlan ideát tekintik etalonnak, és tökéletesnek.
Vagyis, vannak a fenti megmondók (rasszista-idea, és cigányvédő-idea), amiknek ugyan nem sok köze van a gyakorlati, mindennapi világhoz, a saját megtestesülésükhöz, de onnan fentről könnyű is dumálni.
És félredumálni…
Mert odafent az ideák (lévén, leginkább csak egymást látják) sajnos mindent fekete-fehérben látnak, pedig a valóság telve van színekkel, árnyalatokkal.
A cigányvédő-idea képviselői elfelejtik, hogy a hétköznapi ember nem cigány kisgyerekek vérére áhítozó fenevad. Jó esetben nem fog valakire ferde szemmel nézni csak azért, mert a bőre sötétebb, mint az övé.
De azért már igen, ha ez a nálánál sötétebb bőrű egyén mosdatlan, hangoskodik, erőszakoskodik, szemetel, nem dolgozik, de iszik, és még sorolhatnám. De nagyon remélem, és ebben leteszem a hitem az emberek felé, hogy ugyanúgy ferde szemmel nézik ezeket a tevékenységeket akkor is, ha nem cigány az „elkövető”.
Mert meg kéne érteni az ideáknak, hogy nem csak fekete és fehér létezik…
Ugyanígy meg kéne értenie a rasszista-ideának is, hogy, amit ők szajkóznak, nem vezet sehová. Be kell látniuk, hogy nem tekinthetnek egyetlen embercsoportot, egyének halmazát valamiféle közös tudattal rendelkező lénynek, klónok hadseregének, ha úgy tetszik, amelyekre ráhúzható egy negatív viselkedés.
Sajnos azonban az ideák nem akarják, vagy már nem tudják meglátni a földi világot.
Mert ha így lenne, nem maszatolnának.
Ha észlelnék, hogy a „lenti” világban nem a bőrszín, hanem egy viselkedési minta az, ami kiveri a biztosítékot, és ami előfordulási sűrűsége miatt táptalaja lesz az általánosító előítéleteknek, akkor talán nem vennék olyan vadul védelmükbe a ténylegesen bűnöző, bűnelkövető cigányokat.
Észlelhetnék végre, hogy ha mellüket döngetve védelmezik a cigány származású bűnelkövetőket, ők maguk is az előítéleteket gerjesztik tovább. Mert az egyszerű ember, amikor olyan esetet hall, hogy a 8 napon túl gyógyuló sérülést okozó emberverés (mert ha négyen ütnek egyet, az nem verekedés) gyanúsítottjait otthonukban meglátogatja a cigány kisebbségi vezető, és beszélgetés révén próbálja megértetni velük, hogy amit tettek nem helyes, és szabadlábon védekezhetnek, akkor az egyszeri emberben egy kicsivel nő az a bizonyos „kis rasszista” aki mindenkiben bent lapul. (még a nagy cigányvédőkben is, csak fordított célponttal, de célpont mindig van)
Ám, ha azt látná, hogy rabosítva viszik el azt, akit TÉNYLEG el kell, származástól függetlenül, akkor lefogadom, összetöppedne ez a kis rasszista.
És ha ez így lenne, kihúznák a rasszista-idea méregfogát is.
De akkor a két fenti idea megszűnne, és ez nekik nem érdekük. Ezért attól tartok, nem is akarják észlelni a lenti színeket.
Logikus…ez biztosítja egész létüket, nem is rossz megélhetésüket, és lényegesen leegyszerűsített modellt kínál a világ problémáira, nem kell a való élet bonyolultságával vesződni.
Logikus, csak épp mi, lentiek, a fizikai megtestesülések, közösen, bőrszínre való tekintet nélkül isszuk meg az ideák levét.

Címkék: közélet cigány méreg rasszizmus honború

A Gomba bemutatkozik

 2009.08.03. 17:27

 

Üdvözletem, mindenkinek!
Hol is kezdjük? Léda tojásai vagy Ádám és Éva? Vagy egyszerűen csak a legelején…
 Hol volt, hol nem volt, hetedhét határon is túl, ahol a sok kurta farkú, és emberes szagú malac túr, élt egy igen mérges gomba, aki napjában háromszor vágta földhöz a kalapját, olyan mérges volt! Most kivételesen megemeli a kalapját, üdvözlésképpen. Igen, én volnék az a mérges gomba, nem összekeverendő a bolond gombával, még kevésbé a hülye gombával, amikből egyre több szaladgál a pusztai ligetben, és a távoli nagy erdőben, ahol éldegélek, és sűrűn megfordulok.
 Miért pont gomba lettem? (pláne mérges… és ha már mérges, akkor miért nem méregzsák?)
A gombák se nem állatok, se nem növények (legalábbis utolsó biológiai órai emlékeim szerint), a két világ között foglal helyet népes családjuk.  Én is hasonlóképp érzek, ide is oda is tartozhatnék, de igazából egyik csoportba se illek bele. „Mert hol ilyen vagyok, hol olyan…” Egyre inkább azt látom, hogy minden erdőlakóban egyre nagyobb a kényszer, hogy tartozzunk valahová. Ez szép, és jó, nincs ezzel semmi baj, természetes dolog.
 Az viszont már sajnálatos, hogy a valahová tartozás érdekében az erdőlakók feladnak, vagy megtagadnak magukból valamit, ami nem illik bele abba a sémába, amit követni szeretnének, míg végül a séma határozza meg őket és nem fordítva.
De ez most nyitóposztnak nekem kicsit túl sűrű, térjünk is át a bemutatkozás másik felére!
Méreg, harag, düh…erős, maró, robbanékony érzelmek, melyek mind jobban jellemzik hétköznapjainkat, ahogy fogy a türelmünk, és csökken az ingerküszöbünk, míg a frusztrációk növekednek. A mérgelődésnek viszont kevés elfogadott színtere létezik, és az indulatokat sem egyszerű levezetni. Márpedig ha a méreg benned marad, beléd is rohad…
Mikor a mérges gomba még csak olvasgatta a blogokat, megdöbbentette az a feszültség, és indulat, ami ilyenkor felszabadul. Lehet ezt szájkaraténak nevezni, de ez akkor is jó dolog. Ahogy felszabadító érzés káromkodni (az érzi csak igazán, aki hosszú-hosszú ideig nem beszélhetett „mocskosan”), sírni (sajnos ma egyenértékű a gyengeséggel, ezért egyre jobban háttérbe szorul), ordítani ( kevés helye van), úgy a neten való szitkozódás, és a nekünk nem tetsző dolgok képzeletbeli elpusztítására tett ráolvasásaink is megnyugtató, feszültség-levezető hatásúak.
Ezért IS indult ez a blog, hogy a mindennapi mérgeket egy virtuális „kalapföldhözvágással” levezessük.
Mivel énblogról van szó, természetesen a mérges gomba a maga mérgeit fogja itt kiadni, persze a káröröm és együttérzés előbb-utóbb elfogy, így nem pusztán mérgekről lesz majd szó! Hanem bármiről, amiről a gomba érdemesnek tart beszámolni, véleményt kifejteni.
Sajnos éppen elég témát tudok már így is, csak győzzem kiadni őket. Mert semmi sem mérgesíti jobban a gombát, mint az emberi hülyeség, és a taplógombák tevékenysége.
Post Scriptum:
A blog még nagyon gyerekcipőben jár, és a gomba sem egy IT zseni, sőt! Ígérem, igyekszem minél előbb kitapasztalni, hogyan is működik a rendszer, és lehetőleg kicsinosítani a lapot.
Ha valami még majd eszembe jut, akkor úgyis leírom!
Jó olvasgatást, és kalap!
 

Címkék: énblog kezdetek méreg

süti beállítások módosítása